csak olyan bejegyzés, amit azért írok, hogy addig se kelljen tanulnom.

Eddig mindenféle külföldi - általában arab - csávók jelölgettek be ismeretlenül Facebookon, most újabban kb. velem egykorú magyar lányok teszik ezt. Most vagy ennyire rossz a memóriám, hogy nem emlékszem rájuk, vagy nem tudom, mi van. De már belőlük is áll vagy öt a friend requests-ben.

Amúgy meg itthon vagyok ma, de valahogy nem tesz boldoggá a tény, csak itt szomorkodom magamban. Most kivételesen nem szeretnék itthon lenni, lenne jobb dolgom nemitthon. De remélem anya tényleg süt este palacsintát, mert azzal talán kárpótolva lennék.
Vár még rám néhányszáz oldal olvasnivaló csütörtökre, és b@ssza meg, olyan idegesítő, hogy még tökre érdekes is ez a nk.-i kapcs.-ok elmélete szarság, így lelkifurkám van, ha nem azzal foglalkozom, hanem csak bámulok ki a fejemből, és szomorkodom. Már a hétvégi Prágát sem várom igazán.
Egyébként roppant idegesítő ez a letargikus állapot, pedig éjszaka bevetettem a nehéztüzérséget is - az elmúlt három heti Greek részt, amit ilyen időkre táraztam be -, de az se sokat javított a kedvemen, majdnem elsírtam magam azon, hogy végre megint összejött Cappie és Casey, és ettől csak még gázabbnak éreztem magam. (Btw, majd egyszer akarok írni külön Greek-ajnározó pósztot.)

A lábam meg már teljesen el van zsibbadva, mert Macsek azon pihenteti a fejét, és nincs szívem felébreszteni. Közben átöleli a laptop töltőt. Az előbb meg megsajnáltam SzörnyűKiskutyát, hogy egyedül van, és beengedtem egy kicsit, de mivel szokás szerint csak le-fel cikázott, mint aki bespurizott, és lepisilte az előszobaszőnyeget, megint kiraktam a szűrét. Így, hogy van kutyánk, sokszorosára nőtt a macskák iránt érzett szeretetem és tiszteletem.

Nem tudom, mi a fene történt itt velem észrevétlenül az elmúlt hetekben, de most esett le, hogy rendszeresen NFL nézéssel töltöm a vasárnap estéimet/éjszakáimat. Meg olyanokat csinálok, hogy csekkolgatom a többi meccs eredményét. Meg hogy felbosszantom magam, ha nem nyer a Patriots.
Na de mégis milyen indíttatásból szurkolok nekik? (Biztos Tom Brady miatt van, elvégre lány vagyok.) Meg egyáltalán miért érdekel ez engem? Hiszen nem szoktam különösebben szeretni sem a csapatsportokat, sem a labdajátékokat. Az amerikai focit régen meg főleg nem szerettem, csak azt láttam, hogy 20 percig tökölnek azért a 10 mp.-nyi akcióért. Inkább rögbit néztünk néha apával délutánonként, az egy fokkal pörgősebbnek tűnt. De most már hogy nagyjából kezdem érteni a dolgokat, látom a szépségét, és átérzem az izgalmakat. Viszont remélem, ez csak egy múló hóbort lesz nálam, mert amíg nem muszáj korán kelnem, addig oké, de ha ez ne adj' isten vége szakad ennek az idilli állapotnak...

Ja, le akartam írni, csak elfelejtettem akkor, hogy valamelyik nap volt egy annyira jó álmom, hogy csak nocsak.
Mintha valami repülős kalandpark-féle helyen lettem volna, ahová egy szexi pilóta hívott el, és kipróbálhattam mindenfélét. A kedvencem az volt, mikor egy vadászgép mögé kötöttek minket (illetve csak mi kapaszkodtunk egy kötélbe), és úgy lehetett szörfözni a levegőben. Persze először be voltam szarva rendesen, hogy ne hülyítsenek már, hogy ez lehetséges, ott fogok megpusztulni, de abban a pillanatban elindultunk, és húú... le sem tudom írni, mekkora élmény volt. Még így álmomban is. Aztán a büfében összefutottam valakivel, aki egy másik csajvalakivel volt, és azt hittem, ezzel el is lett cseszve az álmom, mikor hirtelen hátulról átkarolt a szexi pilóta, és láttam, ahogy a valaki tiszta pipa lesz ettől, és elviharzik. Én meg ettől fenemód boldog lettem.
Kerekedhetett volna ebből még jobb álom is, mert már éppen hívott a szexi pilóta magával a lakásába, de akkor sajnos felkeltem. A kukásautóra.

two birds.

Ó, hogy egyszer régen mennyire én voltam a liar bird... De mekkorát változott azóta a világ. Meg én. Meg ő.

(Btw, dec. 16. Regina Spektor a Gasometerben. Ha nem jött volna be a képbe dec. 4...)

költői kérdés.

Vajon hányszor fogadhattam már meg életemben, hajnali órákban ásványvizes üveget szorongatva, éppen bármelyik pillanatban bekövetkező halálomat vizionálva, hogy soha többé nem iszom alkoholt?

Az van most, hogy mivel ilyen kva rendes ember vagyok, és vettem bérletet, nemes egyszerűséggel nem maradt pénzem a hétre. Oké, még van ilyen-olyan kajám, meg ha megyünk este szocializálódni valamely vendéglátóipari egységbe, ki tudom majd használni női mivoltomat, hogy ne száradjak ki, de mit kezdjek azzal a ténnyel, hogy nincs csokim???
És minél jobban stresszelek rajta, annál rosszabb a helyzet. A-tól kaptam a múltkor egy tábla mentolos csokit, aminél jobban nem sok mindent utálok (külön-külön rendben van, de együtt... borzasztó, nem bírom...), de egyem a húsát, nem akartam neki mondani. Szóval odáig fajult a helyzet, hogy kibontottam, és megettem egész másfél sort... de így legalább most ott tartok, hogy semmilyen kajára nem bírok gondolni, olyan rosszul lettem.

flashback.

Ez a kedvenc angol szavam. Flashback. Olyan jó kiejteni. Olyan jól néz ki leírva.

(azért ez a rip verzió, mert némi tempóbeli különbséget vélek felfedezni ez, és a sima Prydz remix között, ami éppen csak annyi, hogy élvezhetővé válik tőle a szám:)

This is like a flashback flashback flashback, this is like a dreeaam...
...hát erről a számról mindig az Escape-es Armin fog eszembe jutni. :)